Erdélyi János Vegyeskar (copus IV/2019)

„Amig egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik.”
Sütő András

Mielőtt bővebben bemutatnánk a mostani vegyeskórust, szükségét érezzük a múltba tekintést is, hisz nem ez az első vegyeskar városunkban. A két világháború között még a Felvidéken nagyszámú énekkarok működtek. Az anyanemzettől történő elszakításunk, a II. világháború után a megváltozott körülmények ellenére is lassan, de beindult ismét a kórusmozgalom. Nagy kihívás előtt álltak az újraszervezők, ugyanis megfogyatkoztak a szakemberek. A kántorok munkáját ellehetetlenítette, betiltotta a hatalom. Ezek a kitűnő szakemberek vagy külföldre távoztak, vagy betiltották az egyházban végzett tevékenységüket.

A háború után jó pár évnek kellett eltelnie, míg a Pozsonyban és Kassán tanuló magyar diákok, értelmiségiek, a zenét szerető, jó hanganyagú emberek szándéka megvalósult és kezdetét vette a csehszlovákiai magyar kórusélet.
Nagykaposi vonatkozásban a teljesség igénye nélkül két úttörő kórusvezető neve említendő, akik munkájára méltán lehet büszke városunk. Kovács Aladár zenét tanító pedagógus, mint a gyermekkarával, mint felnőtt vegyeskarával jelentős sikereket ért el országos viszonylatban is.
Muník László vérbeli zenész családban nőtt fel, szívügyének tekintette a vegyeskar fellendítését. Korai halála sajnos véget vetett áldásos munkájának.1996-ban ennek a munkának a folytatására kapta Baloghné Domonkos Malvin a megbízást a helyi Csemadok szervezettől.
1996-tól megszakítások nélkül működik az Erdélyi János tanár-költő városunk szülöttének nevét viselő Nagykaposi Erdélyi János Vegyeskar.
Napjainkban egyre nehezebb összeverbuválni jó hangú, kórusmuzsikát szerető, fegyelmezett énekeseket. Persze vannak kivételek, de általában a fiatalok elmennek a kórusmuzsika mellett.
A mostani vegyeskar harminckét taggal indult, azóta tagok cserélődtek, újak jöttek, ma ismét harminckét énekessel éneklünk. Az utóbbi két évben kilenc új tag jelentkezett, s külön öröm, hogy két kitűnő hangú gimnazista is gyarapítja a kórust. Példaként álljon itt a nevük: Koczur Eszter és Szabó Máté.
Természetesen, ami minden kórusra jellemző, voltak felfelé ívelő évek, de a hullámvölgyek sem kerülték el. A megalakulástól kezdve állandó résztvevői a városi és regionális ünnepségeknek. Munkájuk elismeréseként 2006-ban a városvezetés „Pro urbe” díjjal jutalmazta, míg 2013-ban Egerben a magyarországi KÓTA zenei társulás bronz fokozattal értékelte a kórust.
A kórus a Nagykaposi Magyar Közösségi Házban tartja rendszeres próbáit, a helyi Csemadok szervezet mellett működünk. Ennek köszönhetően 2006-ban „Tavasz dal” címen CD-t jelentettek meg, ezekben az években még a kórus tagja volt Barkó Zsuzsa pedagógus, aki szólamvezetőként és karvezetőként is részese volt kórusmunkának. A mai napig számos külföldi fellépésen vesznek részt Magyarországon, Erdélyben, Újvidéken, Kárpátalján. Évek óta szoros kapcsolatot ápolnak a magyarországi Albertirsai Daloskör Egylettel.
Repertoárjukban egyházi és világi kórusművek szerepelnek, de szívesen nyúlnak magyar népdalfeldolgozásokhoz is. Egy-egy szám kiválasztásánál figyelembe kell venni – a tagok döntő többsége nem kottaolvasó – azt is, hogy a kórus színvonalának melyik mű felel meg, hogy értékes zenei anyagról van-e szó, de azt is, hogy szeretik-e a kórustagok énekelni.

Írta: Baloghné Domonkos Malvin

Forrás : Copus IV/2019