Diószeghy Zoltán (1938 – 2021)

2021. március 10- én megrendülve értesültünk Diószeghy Zoltán haláláról. Fájó szívvel búcsúzunk a nagykaposi Csemadok szervezet vezetőségi tagjától, az Erdélyi János Vegyeskar volt elnökétől, kórustagtól, a Pro urbe díj tulajdonosától.

Zoltán gyermekéveit szülőfalujában Ungmogyoróson töltötte. A gyermekévek után a háború utáni idők nem kedveztek a magyar ajkú gyermekek számára, ezért a tanulni vágyó, tehetséges fiúnak korán el kellett hagynia a szülői házat. A szülők nagymamája gondjaira
bízták, aki az alapiskola évei alatt egyengette útját. Az alapiskola elvégzése után Kassára került, és az ipari elvégzése után az útja Prágába vezetett. Prágától a vajáni hőerőműig munkája az akkori Csehszlovákia ipari központjaiba szólította, de felülkerekedett benne a szülőföld hívó szava. Amikor felépült a vajáni hőerőmű, hazaköltözött és 1965-től 2004-ig
nyugdíjba vonulásáig ott dolgozott. Életének központi részét a család töltötte ki. Gyermekei és unokái megtanulták az anyanyelv és szülőföld szeretetét, aminek köszönhetően stabil értékrendet szereztek. Példás családi életet élt feleségével Zsuzsannával. Idős korukra 2014- ben Vágsellyére, gyermekeik közelébe költöztek. Itt is megtalálták a helyi Csemadokhoz vezető utat, és bekapcsolódtak az ottani Csemadok munkájába. Sajnos a gyilkos kór 2020 végén megtámadta szervezetét, mely legyőzte őt. Temetésére Vágsellyén került sor nemzeti
ünnepünkön március 15-én.

Zoli életigenlő, vidám természetét több évtizedes közös munkánk során ismertük és szerettük meg. Minden felmerülő problémát a pozitív oldaláról közelített meg. Nagy energiával vetette bele magát a Csemadok szervezet munkájába, szavaival elűzte a néha pesszimista gondolatokat. Közösségi programok aktív szervezője, résztvevője volt. Mindenre kiterjedő alapossággal szervezett meg egy-egy kórustalálkozót Erdélytől Pápáig, Egertől Délvidékig. Jeles történelmi évfordulók, egyházi ünnepek fellépéseit szervezte rendíthetetlen energiával. Zoli, hálásan köszönjük, hogy ismerhettünk, hogy együtt dolgozhattunk, együtt énekelhettünk.

A nagykaposi Csemadok és az Erdélyi János Vegyeskar nevében
Baloghné Domonkos Malvin