Týždeň žien na vkport-e II

Demjénné Kovács Erna- pedagóg, spisovateľka, publicistka

Narodila sa 16. mája 1951. Tri obce sa viažu k jej detstvu: Vajkovce, Veľké Slemence a Ruská. V týchto obciach slúžil jej otec, ako riaditeľ obecných škôl. Vydala sa po šľapajoch svojho otca a vyštudovala pedagogiku na vysokej škole v Nyíregyháza. Postgraduálne štúdium ukončila v Moskve. Pôsobila, ako učiteľka na Základnej škole s vyučovacím jazykom maďarským vo Veľkých Kapušanoch. Zdravotný stav jej nedovolilo pôsobiť, ako učiteľka až do dôchodkového veku, preto po odchode z pracovného vzťahu začala svoju publikačnú činnosť, v ktorej dodnes pokračuje.

Publikácie:
rok 2000 – A nagykaposi Erdôlyi János Alapiskola emlékkönyve
rok 2007 – Jeles nagykaposiak
rok 2009 – Erdélyi János válogatott írásai
rok 2009 – A nagykaposi magyarság szolgálatában

rok 2018 –  Dve storočia spolu. Dejiny veľkokapušianskeho židovstva, ktorú osobne považujeme za vysoko hodnotné umelecké dielo, ktoré vyšlo v 3 jazykoch a výskumom ktorého za zaoberala od roku 2013.

Pravidelne publikuje v nasledovných novinách či časopisoch:
Kassai Figyelő, Copus, Kazinczy Társaság Hírlevele, Kárpátaljai Hírmondó

Za svoju publikačnú činnosť a aktívnu spoluprácu s mestom jej bola udelená Cena mesta v roku 2012.

Demjénné Kovács Erna- pedagógus, író, publicista.

1951. május 16-án született. Gyerekkora Vajkóc, Nagyszelmenc és Dobóruszka községekhez kötődik, ahol édesapja iskolaigazgatói-tanítói szolgálatot töltött be. Az édesapja nyomán Nyíregyházán végezte el a Bessenyei György Tanárképző főiskolát magyar-orosz szakon, majd a Moszkvai Puskin Egyetemen folytatta posztgraduális tanulmányait. A nagykaposi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában oktatott. Egészségügyi állapota miatt a nyugdíkorhatár betöltése előtt a pálya elhagyására kényszerült és ekkor kezdett el írni, melyet a mai napig folytat.

Megjelent könyvei:

2000 – A nagykaposi Erdélyi János Alapiskola emlékkönyve

2007 – Jeles nagykaposiak

2009 – Erdélyi János válogatott írásai

2009 – A nagykaposi magyarság szolgálatában

2018 – Két évszázad együtt. A nagykaposi zsidóság története – 3 nyelven kiadott mű, melyet személy szerint a legnagyobb művének tekintek. A könyvhöz való anyagok kutatását 2013-tól végezte.

Folyamatosan jelennek meg írásai a következő újságokban vagy lapokban:  Kassai Figyelő, Copus, Kazinczy Társaság Hírlevele, Kárpátaljai Hírmondó.

Írói tevékenységéért, valamint a városnak nyújtott jelentős segítségéért a Városért Díjjal jutalmazták 2012-ben.

Herczegh Melinda (1941-   )

Melinda Herczegh bola manželkou  Dr.Herczeg Géza Gábora, kapušančana,  medzinárodného právnika a člena Medzinárodného súdu OSN v Hagu. V roku 2007 založili Nadáciu Károlya Herczegha, pre mladých ľudí v regióne Použie a Medzibodrožie s cieľom rozvíjať kultúru ich materinského jazyka. Po smrti manžela v roku 2010 pani Melinda pokračuje v práci nadácie. Za účasti vedúcich miestnej maďarskej komunity je nadácia, ktorú založila, čoraz aktívnejšia a ovplyvňuje verejný život vo Veľkých Kapušanoch a v regióne. V roku 2017 sa stala  čestným občanom mesta.

Jej dcéra Anita je manželkou prezidenta Maďarska-  Jánosa Ádera.

Herczegh Melinda 1941-ben született Budapesten. Tanulmányait szülővárosában végezte. Életét legnagyobb mértékben meghatározta házasságkötése Dr. Herczegh Géza nemzetközi jogtudóssal. Miközben férje saját szakterületének jelentős tudósa lett, nemzetközileg elismert jogász-professzor, addig felesége biztosította a nyugodt otthoni légkört ahhoz, hogy férje munkássága kiteljesedjék.

Házasságukból két gyermek született, akik édesapjuk nyomdokában haladva a jogi pályát választották. Herczegh Melinda férjével, Herczegh Gézával, a férje édesapjának emlékére 2007-ben Herczegh Károly Alapítvány néven alapítványt hozott létre az Ung-vidék és Bodrogköz -beleértve Nagykapos és környéke – fiataljai számára, az anyanyelvi kultúrájuk fejlesztésére. Herczegh Géza 2010-ben bekövetkezett halála után, Melinda asszony tovább viszi az alapítvány munkáját, és a helyi magyar közösség vezetőinek bevonásával egyre élénkebb, Nagykapos és a régió magyarságának közéletére kiható tevékenységet fejt ki az általa létrehozott alapítvány.

2017-ben Nagykapos Város díszpolgára lett. 

Irena Braun (1927 – )

Narodila sa v roku 1927 vo Veľkých Kapušanoch. Jej talent a nadanie sa prejavili už v detstve. Na odporúčanie riaditeľa užhorodskej školy, ktorú navštevovala ako dieťa, začala svoje štúdia v Budapešti. Jej sľubnú kariéru však prelomila II. svetová vojna. Zo svojej rodiny ostala len sama nažive. Po vojne sa musela znovu naučiť žiť a prekonať tragédiu straty svojich najmilších. Svoje štúdia dokončila v Prahe. V roku 1964 dokončila aj Pedagogickú vysokú školu v Prešove na odbore matematika – výtvarná výchova.

Ako maliarku ju inšpirovala najmä príroda. Jej prvé výstavy sa uskutočnili vo Veľkých Kapušanoch. Po tom nasledovali domáce a medzinárodné výstavy. Jej najvýznamnejšie medzinárodné výstavy boli vo Veľkej Británii, Francúzsku, v Spojených Štátoch Amerických a v Izraeli. Irena Braun dnes žije v Kfar Saba v Izraeli a je Čestná občianka mesta Veľké Kapušany.

Navštívte jej webovú stránku: www.irenabraun.net

1927-ben született Nagykaposon. Tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Az ungvári iskola igazgatójának ajánlásával, amelyet látogatott, 1942-ben megkezdte tanulmányait a Budapesti Székesfővárosi Iparrajziskolán. Ígéretes pályafutását azonban megtörte a II. Világháború. Családjából egyedül élte túl a holokausztot. A háború utáni nehéz időszakban újra meg kellett tanulnia élni és túl kellett magát tenni a szerettei elvesztésén. Tanulmányait Prágában fejezte be. 1964-ben az Eperjesi Pedagógiai Főiskolán matematika-képzőművészet szakon tanári diplomát szerzett.

Festőként elsősorban a természet ihleti. Első kiállításainak helyszínei között szülővárosa is szerepelt. Ezt több hazai és nemzetközi kiállítás követte, többek között Nagy-Britanniában, Franciaországban, az Egyesült Államokban és Izraelben. Irena Braun ma Izraelben, Kfar Saba városában él.

Nagykapos város díszpolgára.

Látogassák meg weboldalát: www.irenabraun.net

T. Erdélyi Ilona (1926 – )

Vnučka Jánosa Erdélyiho. Je literárnou historičkou, bola profesorkou na univerzite, má na starostlivosti Knižnicu Erdélyiho a duchovný odkaz Jánosa Erdélyiho. Jej hlavnou oblasťou výskumu literárnych dejín je maďarská literatúra z 19. storočia. Od 1950 do 1956 je spolupracovníčkou Literárnohistorického Dokumentačného Centra Maďarskej Vedeckej Akadémie, do roku 1989 spolupracovníčka Literárnohistorickej Inštitúcie Maďarskej Vedeckej Akadémie. Dva roky od roku 1986 bola docentkou Finnuhorskej Inštitúcie Viedenskej Univerzity. Od roku 1994 profesorkou Katolíckej Univerzity Péter Pázmány, Professor Emeritus.

Je jedna zo zakladateľov Múzea Jánosa Erdélyiho vo Veľkých Kapušanoch, s literárnym materiálom od Nemzeti Szécsényi könyvtár (Národná knižnica Széchényi), s vlastnou vydanou knihou spestrila a do dnešných dní podporuje múzeum. Organizovala mnohé prednášky vo Veľkých Kapušanoch. Maďarská Vedecká Akadémia jej udelila Veniec Eötvös József, v roku 2002 dostala medailón Pázmány Péter.

Od roku 1994 je čestnou občiankou mesta Veľkých Kapušian.

Erdélyi János unokája. Irodalomtörténész, egyetemi tanár, az Erdélyi Könyvtár és Erdélyi János szellemi hagyatékának őrzője, gondozója. 1950-1956 között a MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjának munkatársa, majd 1989-ig a MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. 1986-88 között egyetemi docens a Bécsi Egyetem Finnugor Intézetében. 1994-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, professor emeritus.

A nagykaposi Erdélyi János Múzeum egyik alapítója, a  budapesti Országos Széchényi Könyvtártól kapott irodalmi anyaggal, saját kiadású könyveivel gazdagította és a mai napig támogatja a jelenlegi Erdélyi János Emlékmúzeumot. Számtalan előadást tartott Nagykaposon.

A MTA Eötvös József-koszorúval tüntette ki, 2002-ben megkapta a Pázmány Péter Emlékérmet.
1994-től Nagykapos város díszpolgára.

Erdélyi Zsuzsanna- etnografka
(1921 – 2015)

Bola vnučkou Jánosa Erdélyiho. V roku 1944 získala diplom na fakulte maďarčiny- taliančiny-filozofie na Univerzite Pázmány Péter, v roku 1945 dokončila doktorát na Filozofickej fakulte. V roku 1951 sa stala externou pracovníčkou ústavu ľudového umenia, v roku 1953 sa stala vedeckou spolupracovníčkou tímu výskumníkov ľudovej hudby patriace pod dozor Ministerstva Kultúry.

Nadväzovala na prácu Jána Erdélyiho ako etnografka, zaoberala sa výskumom archaistických ľudových modlitieb. V roku 2001 dostala cenu Kossuth za svoju výskumnú prácu. Aj vďaka jej sa nachádza dnes vo Veľkých Kapušanoch Múzeum Jánosa Erdélyiho. Bola jednou zo zakladateľov tohto múzea a stále ho podporovala . Na pozvanie mesta vždy reagovala pozitívne, mala   mnoho prednášok.

Má mnoho cien a uznaní, ako napríklad Cena Maďarského Dedičstva z roku 1998, Pápežský List, Kossuthova cena z roku 2001. Od roku 1994 je čestnou občankou mesta Veľkých Kapušian.

Erdélyi János unokája. 1944-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem, Bölcsésztudományi Kar, magyar-olasz-filozófia szakán szerzett diplomát.1945-ben bölcsészetből doktorált. 1951-ben lett a Népművészeti Intézet külső munkatársa, 1953-ban a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó népzenei kutatócsoport tudományos munkatársa, majd a MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa.

Folytatva Erdélyi János munkáját, néprajztudós lett, az archaikus népi imádságok kutatója. Munkásságáért 2001-ben Kossuth-díjban részesült. Testvéréhez, T. Erdélyi Ilonához hasonlóan támogatta az Erdélyi János Múzeum létrejöttét. A város meghívásait mindig szívesen fogadta, több előadása is volt itt.

Tevékenységét élete során számos kitüntetéssel ismerték el. 1994-ben Nagykapos város díszpolgára lett.

Viktória Szmutková-Tomášiková ( Wagenhofferová ) – ( 31.5.1927 – 2003)

Učiteľka výtvarnej výchovy a maliarka. Detské a mladé roky strávila v našom meste. V Kapušanoch sa vždy cítila ako doma aj po tom, čo sa odsťahovala do Košíc. Dlhé roky žila a tvorila v Košiciach, kde sa stala aj známou maliarkou. Rada prenášala na plátno milé košické uličky, krajinky a kvety. Výstavy mala v Košiciach, v Prešove, v Michalovciach, vo Veľkých Kapušanoch a v Maďarsku.

( Z Literatúry: KRAJŇÁK, J.: DARTE A MALIARI „VÝCHODU“. DARTE Aukčná spoločnosť s.r.o. , N.Hrušov 2012, s. 226).

NAJVYŠŠIE DOSIAHNUTÉ KONEČNÉ CENY DIEL V. SZMUTKOVEJ – TOMÁŠIKOVEJ NA AUKCIÁCH:
1 350 € – Tri dedinské deti. Olej na plátne, 100×100 cm. (DARTE – 14.6.2009)
7 000 Sk – Rameno rieky. Olej na plátne, 60×100 cm. (DARTE – 21.9.2008)

Rajztanár és festő. Gyermekkorát és fiatal éveit városunkban töltötte. Kassára való költözését követően is mindig otthon érezte magát Nagykaposon. Hosszú évekig Kassán élt és dolgozott, ahol híres festő is lett. Szívesen örökítette meg a vásznon Kassa szűk utcácskáit, tájakat és virágokat. Kiállításai voltak Kassán, Eperjesen, Nagymihályban és Nagykaposon valamint Magyarországon.

Ferencz Éva – je členkou neziskovej organizácie Dorkas n.o. a celý život pomáhala a pomáha v činnosti MsKs. 

Dorkas n.o. ügyintézője, és a kultúrház tevékenységeibe sokat segített és segít.

Klára Czető – Klárika svoj život zasvätila pomoci druhým. Roky pracovala ako pôrodná sestra. Jej pracovný deň nikdy nekončil pracovným časom. V čase voľna navštevovala novorodencov, učila mladé mamičky starostlivosti o svoje deti. Posledných 17 rokov bola v ambulancií diabetologičky, až do vypuknutia pandémie COVID19. Dodnes pomoc neodmieta. Keď odišli mníšky z kláštora, svoj život zasvätila chodu kaplnky sv. Františka a Kláry.

Klárika életét mások megsegítésének szentelte. Évekig szülésznőként dolgozott. Munkanapja a munkaidővel soha nem ért véget. Szabadidejében újszülötteket látogatott, megtanította az anyukákat fürdetni, szoptatni és gondozni gyermekeiket. Az elmúlt 17 évben a mai napig a diabetológiai rendelőben találkozhatunk vele sokan (a covid kitöréséig). A mai napig, ha hívják őt akiknek segítségre van szükségük, senkit nem utasít el. Amikor az apácák elhagyták a helyi kolostort, átvette a “templomszolga” szerepét és odaadóan gondoskodik a Szent Ferenc és Szent Klára kápolna működéséről.

Magdaléna Danyiová – Nepoznáme energickejšiu dámu, ako je ona. Rada číta beletriu, lúšti krížovky a miluje všetky kvety a izbové rastliny. Empatická, starostlivá dáma, ktorá rada prijíma výzvy. Toho času je vedúcou Klubu dôchodcov. Je veľmi komunikatívna a má výborné organizačné schopnosti. Vo Veľkých Kapušanoch ju mnohí poznajú aj ako “Magda mama.”

MINULOSŤ

 Chaja (Helén) Klein- záchrankyňa životov.

Helén Klein sa narodila vo Veľkých Kapušanoch, kde spolu s rodinou trávila detstvo a mladosť. Počas druhej svetlovej vojny pôsobila v Budapešti. Aktívne sa zúčastňovala pri záchrane Židov a ľudí v ohrození. Bola členkou sionistickej mládežníckej organizácie. Ich činnosť bola príkladná a právom ich aj dodnes považujú za jednu z najžiarivejších kapitol židovskej histórie..

Chaja( Helén)  vďaka kresťanským dokladom mohla voľne chodiť po meste. Svoju tvár si pozmenila, vlasy prefarbila na blond. Tak sa ľahko dostala hocikam, klamajúc Šípové kríže. Cez Červený kríž zabezpečovala potraviny a svojou odvahou a odhodlanosťou viacerým ľuďom dodala nádej na prežitie, zachraňovala životy za cenu nemalého rizika.

Svedkyňou jej činnosti bola aj Irena Braun, keď posledné dva  mesiace vojny prečkávala v chránenom dome v Budapesti, v “Skleníku” na ulici Vadász, kde sa spolu v dome tlačilo asi 3000 ľudí a kde každá minúta znamenala život, alebo smrť. Medzi obetavých ľudí, ktorí sa o nich starali a ukrývali ich bola Chaja( Helén).

Po vojne ju Irena Braun hľadala. Podarilo sa jej nájsť ju v roku 2010 v Izraeli. Chája (Helén) s manželom Mose Kleinmannom vychovala štyri deti. Zostala jej skromnosť. Nikdy nemala a nemá rada, ak sa rozprávalo o jej zásluhách. Chaja ( Helén) roky učila, vychovávala k dobru viaceré generácie a dnešnej generácií slúži jej život ako príklad.

Informácie o Chaji ( Helen) podala Irena Braun pre Demjénné Kovács Erna: Dve storočia spoli. Dejiny veľkokapušianskeho židovstva.

Klein Helén Nagykaposon született. Családjával együtt itt töltötte gyermekkorát és fiatalságát. A második világháború alatt Budapesten dolgozott. Aktívan részt vett a zsidók és a veszélyeztetett emberek megmentésében. Tagja volt a cionista ifjúsági szervezetnek. Tevékenységük példaértékű volt, és joggal tartják ma is a zsidó történelem egyik legfényesebb fejezetének.

A keresztény iratoknak köszönhetően Chaja (Helén) szabadon sétálhatott a városban. Megváltoztatta az arcát, a haja szőke lett. Így könnyen eljuthatott bárhová, megtéveszthette a nyilasokat. A Vöröskereszten keresztül élelmet biztosított, és bátorságával és elszántságával több embernek reményt adott a túlélésre, életet mentve jelentős kockázat árán.

Braun Irén is tanúja volt munkájának, amikor a háború utolsó két hónapját egy védett házban töltötte Budapesten, a Vadász utcai “Üvegházban”, ahol körülbelül 3000 ember tolongott és ahol minden perc életet vagy halált jelentett. Az áldozatos emberek között, akik gondozták és elrejtették őket, ott volt Chaja (Helen).

A háború után Braun Irén kereste. 2010-ben sikerült megtalálnia Izraelben. Chája (Helén) és férje, Mose Kleinmann négy gyermeket neveltek fel. Szerénysége akkor is megmaradt, mert nem szerette beszélni az érdemeiről. Chaja (Helén) évekig tanított, több generációt tanított a jóra, és a mai generációknak példaként szolgál az élete.

A Chajával (Helen) kapcsolatos információkat Braun Irén szolgáltatta Demjénné Kovács Ernának: Két évszázad együtt. A nagykaposi zsidóság története.

Kaszonyi Andrásné – liečiteľka

Liečiteľka v dobe, keď na ženy poľovali ako na bosorky.

V roku 1807 dostalo župné zhromaždenie sťažnosť na ženu “lekárku- liečiteľku”  Kaszonyiovú z Nagykaposu, ako na bosorku.

Do mesta pricestoval štvorčlenný výbor s vedúcim lekárom Józsefom Molnárom. Podozrenie sa dokázalo. Žena sľúbila, že už nebude liečiť a vysťahuje sa z kraja. O štvrť roka neskôr poslala žiadosť na úrad podžupana,  aby jej umožnili, dovolili  zostať v meste, pretože už je stará  a predsa pomáha ľuďom. 

Molnár dostal ďalšiu úlohu: dôkladne preskúmať podstatu liečiteľskej činnosti pani Kaszonyiovej. Správa vedúceho lekára ženu opäť odsúdila. Po čase znovu požiadala, aby nemusela opustiť Kapos. 

V lete roku 1808 ju  však vylúčili zo župy.

Pani Kaszonyiová mala šťastie v tom, že v Uhorsku pálenie bosoriek nemalo takú popularitu, ako v západných krajinách. Pritom bola človekom, ktorý pomáhal a liečil ľudí. V tom období mala ale inú smolu, bola “IBA ŽENA.”

Gyógyító, abban a korban, amikor boszorkányként vadásztak az nőkre.

1807 végén például feljelentés érkezett a vármegyei közgyűléshez Kaszonyi Andrásné nagykaposi „orvos asszony” ellen. Négytagú bizottság szállt ki a mezővárosba Molnár József tisztifőorvossal az élen. A gyanú bizonyítást nyert. Az asszony megígérte, többé nem orvosol és elköltözik a vármegyéből. Negyedév múlva kérvénnyel fordult az alispáni hivatalhoz, hadd maradjon helyben, hiszen öreg már és mégiscsak segít az embereken. Dr. Molnár újabb feladatot kapott: tüzetesen vizsgálja ki Kaszonyiné gyógyító tevékenységének mibenlétét. A főorvosi jelentés ezúttal is elmarasztalta a kuruzslónőt. De ő egy idő múlva újból kérte, ne kelljen elutaznia Kaposról. 1808 nyarán mégis kiutasították a megyéből.

Kaszonyinénak szerencséje volt, hogy a boszorkányok égetése nem volt olyan népszerű Magyarországon, mint a nyugati országokban. Ő is ugyanolyan segítő és gyógyító ember volt, mint mások. Ő azonban NŐ volt.

Pokračovanie tu – Týždeň žien na vkport-r I