Na obrázku: Sv. Alžbeta a ružový zázrak v Árpáde.
V utorok 17. novembra od rána do večera do mňa šialene ,,kopali,, 4 indície. Akoby sa pýtali spoj nás v jednu myšlienku.
Prvá: údajný hrob Ondreja II.
Druhá: náhodný skript od Gabiky, intuitívny mrk na isté údaje a prepojenie sv. Alžbety a Ondreja II.
Tretia: článok o sviatku sv. Alžbeta
Štvrtá : V katolíckom kostole Sviatok sv. Alžbety
Náhody neexistujú vravím Gabike, chce to článok.
Prvá: údajný hrob Ondreja II.( asi 1177 – 12.9.1235)
Busta Ondreja II. pred MsÚ Veľké Kapušany
( II. András, Endre, Andreas, Andrij, Andriw ), Uhorský kráľ z rodu Arpádovcov (ten ma v poslednej dobe akosi prenasleduje).
Doslova mi ,,vyskočil,, príspevok z katedry histórie FFKU z Ružomberka o pravdepodobnom objavení jeho hrobu. Preposlala som ho Gabike, reku Gabika pozri, ,,náš Ondrej,, o ktorom sme písali v článku o Lelesi (ak ste ho nečítali, môžete tak urobiť TU ). Ten Ondrej, ktorého busta je pred MsÚ vďaka ktorému existuje listina, v ktorej sa obec po prvý krát spomína r. 1214 v podobe Copus ( aj keď Vlastivedný slovník obcí na Slovensku uvádza prvý udaj z roku 1211 v podobe Kapos, v prípade Ondreja ide o listinný dôkaz). Ondrej nebol obľúbeným kráľom-TU
Ešte sme si spomenuli, že najväčším trhákom by bolo, keby raz v Lelesi v kláštore objavili aj uložené srdce, alebo pravicu? zavraždenej prvej manželky Ondreja II. Gertrúdy. Srdce Gertrúdy TU
Gertrúda Meranská. Zavraždená ako 27-28 ročná( porodila 5 detí, jednou z nich je Alžbeta Uhorská).
Zo zachovalých vojenských cestopisov kráľa vieme, že sa často zdržiaval so svojim sprievodom a rytiermi v obci Leles. Podľa legendy práve v tejto obci bola pochovaná v roku 1213 pravica (podľa iných srdce) kráľovnej Gertrúdy, manželky Ondreja II. Niektorí predpokladajú, že aj toto mohlo byť príčinou toho, prečo tak kráľovi ležal na srdci osud obce Leles. madari.sk
(Kráľovná Gertrúda sa stala obeťou sprisahania uhorských magnátov, ktorých viedol slavónsky bán Bank. Dej sprisahania a vraždy spracoval Katona József: Bánk bánja a Erkel v opere s tým istým názvom. Keď Ondrej odišiel na jednu zo svojich výprav do Haliča (cestou sa zastavil v Lelesi), časť uhorskej šľachty prepadla kráľovnin sprievod, ktorý bol v tom čase na poľovačke na Piliši ( jej telo bolo rotrhané na kusy). Ondrej II. dal pochovať Getrúdu v Piliši ( je srdce, či pravicu previesť do Lelesu – miesto, kde ho tragická sprava zastihla?), neďaleko miesta činu v cisterciánskom kláštore v drahom sarkofágu. Kláštor bol Turkami zničený.
Zostatky kláštora, ktorý dal, pôvodne postaviť Béla III., ako miesto pohrebiska kráľov.
Hrobka Gertrúdy bola vykopaná v rokoch 1967-1980, zostatky hrobky-sarkofágu môžeme vidieť v Budapešti v Magyar Nemzeti Galérií.
Pôvodná hrobka Zostatky hrobky v Magyar Nemzeti Galéria
Opýtala sa ma, čo s článkom. Odložím si ho a keď bude použiteľný, urobím tak. V tom momente sme si uvedomili bizarnosť, človek by povedal absurdnosť toho celého, že ten Ondrej, ktorý bol kráľom obrovského Uhorska (ktorý svoju zem ako takú určite z 3/4 neprešiel, nevidel, ktorý nám dal písomnú zmienku o našom meste – chodil do Lelesu. Ondrej poznal Leles. Neuveríš, ak nemáš listinný dôkaz, ale ten existuje a nie jeden o jeho pobyte v Lelesi. No a keď Leles, určite aj Copus, prečo nie (tak ako bol u nás aj Sándor Petőfi, rodený Alexander Petrovič, keď šiel k mníchom do kláštora v Lelesi a k manželke na panstvo Sztáraiovcov).
O čo konkrétne išlo čítajte.
Ondrej II. bol pochovaný v cisterciánskom kláštore Igriș, no jeho hrob, ako aj celý kláštor, bol zničený Turkami( pred nimi ešte Mongolmi). Takto tam spal cca. 775 rokov.
Dovoľujeme si upriamiť pozornosť na dva prebiehajúce archeologické výskumy zo zahraničia, ktoré však prinášajú poznanie (aj) našej minulosti. Počas Výskumu cirstercitského opátstva v rumunskej obci Igriș bol s najväčšou pravdepodobnosťou objavený hrob uhorského kráľa Ondreja II. (1205 – 1235), ktorý sa preslávil predovšetkým vedením piatej krížovej výpravy do Svätej zeme a taktiež vydaním Zlatej buly v roku 1222. Ďalší výskum prebieha na mieste zaniknutého benediktínskeho kláštora v maďarskej obci Abasár, kde sa očakáva objav hrobu tretieho uhorského kráľa Samuela Abu (1041 – 1044).
Abasár (snímka z výskumu)
Abasár (snímka z výskumu)
Igriș (snímka z výskumu)
Pravdepodobne hrob uhorského kráľa Ondreja II. (1205 – 1235)
Igriș (snímka z výskumu)
Pravdepodobne hrob uhorského kráľa Ondreja II. (1205 – 1235)
Zdroj: https://kopalniawiedzy.pl/krol-Wegier-Andrzej-II-Rumunia…
Ďalšie štúdia o archeologickom objave.
Tohtoročné, ktoré tvrdia, že ide o 99% istotu že ide o hrob Ondreja II.
Táto informácia mala byť odložená, kým nebude nejaká akcia, nejaké výročie, ako napr. uloženie časovej kapsule v našom meste pod sochu Ondreja II. Neohriala sa, vďaka ďalším indíciám.
Uloženie časovej schránky, Veľké Kapušany / Időkapszula elhelyezése, Nagykapos september 2014
Druhá: náhodný článok od Gabiky
Gabika mi následne poslala skript.
Na základe ktorého som konečne pochopila súvislosť, že jedna z najväčších svätíc katolíckeho sveta bola vlastne dcérou ,,nášho,, Ondreja z Lelesu a prvej manželky Gertrúdy. Doteraz som si nikdy nespojila bustu pred MsÚ, prvú písomnú zmienku o meste a sväticu Alžbetu Uhorskú. Pritom je to také jednoduché. Svet je ozaj malý a náhody neexistujú.
Tretia: článok o sviatku sv. Alžbety
Poobede mi od Őseink és unokáik ,,vyskočili,, 2 články o sviatku 17. novembra, teda sviatku Svätej Alžbety ako spomienky jej úmrtia. Pýtam sa Gabiky, Ty si mi ten skript poslala, pretože ide o sviatok? Ona nie, nevšimla si to. Kopla indícia poriadne. Najprv hrobom jej otca, následne sviatkom jeho dcéry.
Štvrtá : V katolíckom kostole Sviatok sv. Alžbety
Potrebovala som si to na 100% preveriť, overiť na stránke Rímskokatolícka Cirkev sv.Šimona a Júdu – Veľké Kapušany
A bolo to tam -17. novembra sviatok Sv. Alžbety Uhorskej. Všetko zapadalo do seba ako kolieská v hodinkách.
Alžbeta Uhorská (svätica)
Svätá Alžbeta Uhorská (Durínska) sa narodila buď v Bratislave, alebo v Sárospataku 7.7.1207 – † 17. november 1231, Marburgu). Patrí medzi najvačších svätcov stredoveku a bola dcérou ,,nášho Ondreja II. a manželky Getrúdy.
Je uhorskou sväticou katolíckej cirkvi. Je jej zasvätená najväčšia sakrálna stavba na Slovensku Dóm sv. Alžbety v Košiciach. Je patrónkou žobrákov, vdov a sirôt, chorých, prenasledovaných, núdznych, pekárov, čipkárov; charitatívnych organizácií.
Dcéra kráľa Ondreja II už ako jednoročná bola z politických dôvodov zasnúbená s osemročným durínskym grófom. Prvé štyri roky žila v Bratislave a následne bola premiestnená do Wartburgu k rodine grófa. Ako štrnásť ročná sa vydala a z manželstva mala tri deti. Dcéra Gertrúda je blahoslavená.
V roku 1223 do krajiny prišli františkáni a Alžbeta sa dozvedela o živote jej súčasníka sv. Františka z Assisi. Hlboko oslovená, začala už počas manželstva napodobňovať vzor života v chudobe a pomoci blížnym.
Rodina Ľudovíta IV upodozrievala Alžbetu, že rodinný majetok rozdáva chudobným a práve s touto udalosťou je zaznamenaný najväčší zázrak, známy ako zázrak ruží. Keď mala schovaný v zástere chlieb, ktorý chcela odniesť chudobným, manžel (podľa iných zdrojov otec) ju pred rodinou vyzval, aby ukázala čo tam má. A miesto chleba sa tam zjavili ruže. Druhý zázrak sa spája s udalosťou, kedy v manželskej posteli sa starala o človeka s leprou. Keď sa to dozvedel Ľudovít, ktorý sa vrátil z výpravy, dal vymeniť všetky plachty. Vtom sa mu zjavil na jednej z nich ukrižovaný Kristus.
Počas križiackej výpravy, dňa 11.septembra 1227, zomrel jej manžel. Alžbeta sa následne rozhodla stať sa rehoľnou sestrou. Zomrela ako 24 ročná a štyri roky po smrti bola vyhlásená za svätú. V súčasnosti je jedným z patrónov Tretieho rádu Františkánov.
Na obrázku: Sv. Alžbeta a ružový zázrak v Árpáde.
Svätá Alžbeta kúpe chorého, scéna z hlavného oltára Dómu svätej Alžbety v Košiciach, 15. storočie
A takto sa zrodil článok.
Ezen a napon hunyt el Árpád-házi Szent Erzsébet(Sárospatak 1207. július 7. – Marburg, 1231. november 17.). a csodatévő magyar királylány, a szegény emberek oltalmazója.
Erzsébet hercegnő már kis gyermekként is nagy érzékenységet mutatott a szegények iránt. Gyakran vitt számukra élelmet, ajándékokat környezetének tilalma ellenére. Személyéhez fűződő legendák közül a leghíresebb a rózsák legendája, ezért gyakran ábrázolják kötényéből kikandikáló, gyönyörű rózsákkal.
Szent Erzsébet rózsa legendája.
Rózsacsoda
Történék egy napon, mikoron nagy hideg volna, hogy úgy, mint senki ne látná, vinne apró maradékokat az vár kapuja elében az szegényeknek. És íme elől találá az ő attya csodálkozván rajta ennen maga, mit járna és hova sietne. Meg szólojtá őtet: „Fiam, Erzséböt, hova mégy, mit vissz?” Az nemes királ leánya, miért felette szemérmes vala, nagyon meg szégyenlé magát és meg ijede és nem tuda félelmében egyebet mit felelni: „Ím, rózsát viszök.” Az ő attya kedég, mint eszös embör meg gondolá, hogy nem volna rózsa virágnak ideje, hozjá hivá és meg látá kebelét, hát mind szép rózsa virág az asszú apró portéka. Ó, nagy ártatlanság, ó szeplőtelenségnek halhatatlan malaszttya, íme az áldott mennyei királ nem hagyá az ő szerlmes szolgáló leánya beszédét hamisságban, hogy szemérmöt ne vallana, de inkább szentséges voltát isteni irgalmasság követné. Azt látván az ő attya, el csodálkozék rajta. Ez leánzó, ha élhetend, valami naggyá leszen!
„És aztán?” – kérdezték a gyerekek a pap bácsitól a hittanórán. „Tudom-tudom!” – nyújtogatta kezét egy kis cigánylány. „Erzsike lement a kapuba a koldusokhoz, és rózsák visszaváltoztak kenyérré.” Mert szép a rózsa, de szegényeknek enni kell!
(Karthauzi névtelen. Dicsőséges Szent Erzsébet asszonnak innepéről. Holnap Könyvkiadó, Bp. 2000. 40-41pp.)
Képen : Árpád-házi Szent Erzsébet és a rózsacsoda.
1231. november 17. – Árpád-házi Szent Erzsébet halála.
„A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.”
(Így kezdi Heisterbachi Caesarius Szent Erzsébet legendáját)
1231. november 17-én, 24 esztendős korában hunyt el Árpád-házi Szent Erzsébet, II. András magyar király (ur. 1205-1235) és Meráni Gertrudis leánya, IV. Lajos türingiai őrgróf (ur. 1217-1227) felesége, aki önmegtartóztató életmódja és buzgó vallásossága mellett karitatív tevékenységével is példát mutatott embertársainak. Erzsébetet IX. Gergely pápa már négy évvel halála után szentté avatta, tisztelete pedig nem csak német és magyar földön, de az egész keresztény világban elterjedt.
Erzsébet 1207-ben – valószínűleg Sárospatakon –, az uralkodópár harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Árpád-házi hercegnőként nem sokat tartózkodhatott családja körében, hiszen Magyarország diplomáciai érdekei a leány minél gyorsabb kiházasítását követelték: András ezért már négy esztendős korában eljegyezte Erzsébetet a türingiai őrgróf legidősebb fiával, Lajossal, egy évvel később pedig leendő apósa, I. Hermann (ur. 1190-1217) udvarába, Eisenachba küldte gyermekét. A hercegnő mindössze 14 esztendős volt, mikor egybekelt Türingia örökösével, Lajos és Erzsébet házassága azonban – a feljegyzések szerint – boldog és harmonikus lett, az évek során a párnak három gyermeke is született. Mindennek dacára a rokonság mégsem volt elégedett a hercegnővel, mivel II. András leánya egyfelől nem volt hajlandó alávetni magát az udvari etikettnek, másfelől pedig szokatlanul buzgó vallásosságról tett tanúbizonyságot – például vezeklőövet hordott, és a kor szerzetesi szokásai szerint ostorozta magát –, ami számos karitatív intézkedésben is megnyilvánult.
Erzsébet IV. Lajos őrgróf uralkodása alatt számos kórházat alapított, ahol gyakorta személyesen is kivette a részét a gyógyításból, miután pedig férje 1225-ben – II. Frigyes császár (ur. 1220-1250) hűbéreseként – keresztes hadjáratra vonult a Szentföldre, és ő vette át az államocska irányítását, hatalmát is a szegények érdekében használta fel. A hercegnő éhínség idején kinyittatta az uralkodói éléskamrákat, télire pedig mindazokat befogadta palotájába, akik fedél nélkül maradtak; ezt a határtalan adakozást természetesen a türingiai őrgróf fivérei – Konrád és Raspe Henrik – és a család tagjai nem tűrték szó nélkül, amiről Erzsébet leghíresebb legendája is híven tanúskodik. Eszerint ugyanis a hercegnő egy napon élelmiszert csempészett ki a rászorulóknak, rokonai pedig megállították, és megkérdezték, mit visz magával. Mivel a fiatalasszony el akarta titkolni szándékát, azt mondta, rózsák vannak a kötényében, az Úr pedig egyszeriben virágokká változtatta a kenyeret, hogy Erzsébetnek ne kelljen hazudnia.
A hercegnő sorsa ugyanakkor hamarosan szomorúra fordult, mivel a hazafelé tartó Lajos 1227 szeptemberében életét vesztette a keresztesek között kitört járványban. Erzsébetet nagyon megviselte férje halála, a gyász hatására pedig még inkább a hit és az aszketikus életmód felé fordult. Az őrgróf nélkül a wartburgi vár egyszeriben üressé vált az özvegy számára, ezért – gyermekeivel együtt – nemsokára Eisenachba, majd a bambergi püspökhöz ment, és fonásból tartotta el a csonka családot; IX. Gergely és vendéglátói hiába kérlelték, hogy házasodjon újra, a szigorú Konrád testvér – a pápa által küldött gyóntatója – pedig hiába próbálta őt megakadályozni önsanyargatásában, Erzsébet mindegyiküknél erősebbnek bizonyult. Az asszony hamarosan úgy döntött, végleg elhagyja a világi életet, ezért Marburgba – ma: Marburg am Lahn – költözött, ahol gyóntatója felügyeletével belépett a harmadrendű ferences apácák közé. Bár édesapja, II. András többször is hazahívta őt országába, az özvegy élete végéig a karintiai kisvárosban maradt. Erzsébet – aki a monda szerint megjósolta halála napját – 1231. november 17-én, mindössze 24 esztendős korában fejezte be életét, mivel aszketikus életmódja idővel teljesen felőrölte egészségét.
A hercegnő halálát számos csodás esemény – például gyógyulás – kísérte, így aztán IX. Gergely pápa hamarosan megindította a köztiszteletben álló fiatalasszony kanonizációs eljárását, mely 1235-ben Erzsébet szentté avatásával zárult. Az Árpád-házi hercegnő kultusza a Német-Római Birodalom és Magyarország mellett idővel Itáliában, angol földön, de még az Újvilágban is elterjedt: hazánkban IV. Béla (ur. 1235-1270) emeltetett először templomot húga tiszteletére – Kápolnán –, napjainkban pedig olyan kegyhelyek őrzik emlékét, mint a kassai dóm, vagy a budapesti VII. kerületben található Szent Erzsébet-plébániatemplom, mely – ugyancsak a hercegnőre utalva – a Rózsák terén áll. A nagyvilágban többek között Marburgban, Londonban, Párizsban, illetve a kolumbiai Bogotában is ápolják Erzsébet kultuszát, akit – a bizánci Piroska császárnét is ideszámítva – az Árpád-ház ötödik szentjeként tisztelhetünk.
(Szerző: Tarján M. Tamás)
/Forrás: Rubicon/
KATEDRA HISTÓRIE FFKU, Ružomberok
www.youtube.com
sk.wikipedia.org
hu.wikipedia.org
pazirik.hu
hajonaplo.ma
archeologia.hu
archeologia.hu
vkapusany.sk
m.mult-kor.hu
madari.sk
hrady-zamky.sk
hrady-zamky.sk
svetlosveta.sk
Őseink és unokáik
Pridaj komentár