Demjénné Kovács Erna (Copus III/2019)

1951. május 16-án tanítói családban született.

Gyermekkori évei három községhez – Kaposvajkóchoz, Nagyszelmenchez, és Dobóruszkához – kötődnek. Ezekben volt igazgatótanító az édesapja, akit mindenhol nagy tisztelet övezett. A falu lakói gyakran jöttek hozzá segítségért, és ő mindig segített, mert úgy gondolta, a tanító lámpás.

Az ő példája nyomán lett Erna néni is tanító, Nyíregyházán végezte el a Bessenyei György Tanárképző Főiskolát magyar-orosz szakon, majd a Moszkvai Puskin Egyetemen folytatta posztgraduális tanulmányait.

Közel harminc évig tanított a Nagykaposi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában férjével, Demjén Bélával. Tanítói pályafutását megromlott egészségi állapotára való tekintettel fel kellett adnia. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy megírja a Nagykaposi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola fél évszázados történetét, amely 2000-ben, a (cseh)szlovákiai magyar tannyelvű oktatás újraindulásának 50. évfordulója alkalmából meg is jelent A nagykaposi Erdélyi János Alapiskola emlékkönyve címmel.

Munkássága során felkutatta Nagykapos jeles szülötteit. Így született meg 2007-ben a Jeles nagykaposiak című könyve.

Majd 2009-ben napvilágot látott következő publikációja Erdélyi János válogatott írásai címmel. 2017–ben szintén Erdélyi népköltési gyűjteményével foglalkozott, ekkor jelent meg „…a népek ajkiról eltanulva…” címet viselő népköltési válogatás.

A Csemadok megalakulásának 60. évfordulójára jelent meg A nagykaposi magyarság szolgálatában című könyve. Rendszeresen jelentek meg írásai a helyi Copus és a Kassai Figyelő c. lapokban, különböző kiadványokban, mint a Kazinczy Társaság Hírlevele vagy a Kárpátaljai Hírmondó.

Több év aprólékos munkája után 2018-ban végső formát öltött a nagykaposi zsidóság történelmét feldolgozó könyv, melynek címe Két évszázad együtt – nagykaposi zsidóság története.

Férje halála után az Apáti Polgári Társulásban folytatta a munkát. A társulás nevéhez kötődik a nagykaposi magyarság körében végzett sokszínű tevékenység, mint a 2014–ben felállított II. András szobor vagy Apáti Miklós emléktáblája. Mindkét esetben a társulás kezdeményezője volt a rendezvényeknek. Írói tevékenységéért, valamint a városnak nyújtott jelentős segítségéért a város történetének kutatásáért és bemutatásáért a Városért Díjjal jutalmazták 2012-ben.

Forrás : Copus III/2019