Együtt jóban, rosszban (ma7.sk)
Mónika és Zsolt már gyerekkoruk óta ismerik egymást. A lány leleszi, a fiúnak pedig ott éltek a nagyszülei. Ráadásul a nagyszülők szomszédok voltak. Nem csoda, ha Zsolt szájából (akinek a lány szerelem volt első látásra) már 16 évesen elhangzott a magabiztos kijelentés: Te leszel a feleségem! Ez a lányt kissé megijesztette, hát még amikor azt is hozzátette: nagycsaládot, hét gyereket szeretne.
Végül is a gyerekkori szimpátia elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy kitartsanak egymás mellett, még akkor is, amikor egyikük a királyhelmeci gimnáziumban, másikuk a kassai ipariban tanult. Mónika 21, Zsolt 22 éves volt, amikor összeházasodtak. A fiatalasszony eközben magyartanári diplomát szerzett Nyíregyházán.
Csakhogy nem tudott elhelyezkedni, ezért Eperjesen folytatta tanulmányait, és speciális pedagógiából is államvizsgázott. 2009-től tanít, amit csak akkor szakított meg, amikor épp gyesen volt. Lelesz nagyközség, ahol mintegy kétezren élnek, a lakosok fele roma. Az Ilko család négy gyermeke Kisgéresbe jár óvodába és iskolába. Mikor náluk járok, a nagylányok táboroznak, a srácok pedig éppen elvonultak a nagyszülőkhöz.
Zsolt, az ipariban elektrotechnikát tanultál, végül tűzoltó lettél, miért?
Itt naponta új kihívások elé néz az ember. Nem szeretem, ha mindig ugyanaz a feladat. Havonta 10 napot dolgozunk napi 24 órában, a többi napon szabadok vagyunk. Nem mondom, hogy a tragédiák nincsenek hatással rám, de igyekszem nem hazahozni mindazt, amit a munkahelyen átélek. Aki tűzoltónak készül, annak állóképességgel, nagyméretű autókra szóló vezetői jogosítvánnyal, illetve sikeres pszichológiai teszttel kell rendelkeznie. A tűzeseteken kívül ott vagyunk az árvizeknél, a baleseteknél, mindenféle szerencsétlenségnél, tudnunk kell elsősegélyt nyújtani. Sokan panaszkodnak, hogy nálunk nincs munkalehetőség, nos, a tűzoltóságon jó eséllyel lehet jelentkezni.
Mónika, te mennyire vagy elégedett a munkáddal?
Pályaválasztás idején sokat gondoltam a színészmesterségre. Úgy éreztem, legalább egyszer meg kell próbálnom a felvételit, hogy ne bántson egész életemben: mi lett volna, ha… Pozsonyban próbálkoztam, de nem nyertem felvételt. Zsolt ettől azonnal megkönnyebbült, sőt ma már én sem sajnálom, hogy nem lettem színművész. A pedagógusi munka is közel áll hozzám, ám ha az ember éveken át nem kap a visszajelzést, az képes őt elkeseríteni. Én a helyi iskola magyar oktatási nyelvű felső tagozatos osztályát tanítom, a gyerekek romák, többségük fejleszthetőnek számít, de hiányzik a háttértámogatás ahhoz, hogy bármit is elérhessek velük. Nincsenek céljaik, motivációjuk!
Saját gyerekeiteket hogyan jellemeznétek?
Négy gyerekünk született, Anna 12 évesen a legidősebb. Nagyon szereti a természettudományi tantárgyakat, mozgékony, kitartó, keresi az útját. Remek a kézügyessége, sokan hívják, hogy készítsen nekik hajfonatot. A tésztagyúrásban is jeleskedik. Julcsival, aki egy évvel fiatalabb nála, rivalizálnak. Julcsit a tenyerén hordja a jó Isten, annak ellenére, hogy nem szeret tanulni, ő minden helyzetből ki tudja magát vágni. Laza, gyakorlatias emberke, ügyes a konyhában és a háztájiban. A két fiú, az ötéves Bendegúz és a hároméves Ábel igazi jó testvérek, ez azért nagyon fontos, mert a lányok és közöttük elég tetemes a korkülönbség. Gyakorlatiasak, ott vannak az állatok fialásánál, leölésénél, igazi fiúk, akik el is játsszák, amit átélnek. Egyelőre nagyon anyásak. Mi alapvetően egy hangos család vagyunk.
Zsolt, nektek nemcsak a család és a munkahely, hanem a háztáji is ad munkát bőven!
2015-ben a barátommal azt találtuk ki, hogy veszünk két-két malacot, és elkezdünk saját szükségletre gazdálkodni. Magyarországon vásároltunk is 4 darab, 30 kg-s mangalicát, darabonként 100-100 euróért, majd miután hazahoztuk őket, nálam kerültek ideiglenesen elhelyezésre. Nos, amikor először akartam megetetni őket, annyira megijedtek, hogy egyenesen nekirohantak a villanypásztornak, s miután az megrázta őket, összetörtek mindent, ami az útjukba került, és hanyatt-homlok elmenekültek. Négy napba került, mire valamennyien előkerültek. Így indult a gazdálkodásunk. Kezdetben azzal a céllal kezdtük a háztájit kialakítani, hogy a család minőségi húshoz jusson. Ám idővel az állomány növekedni kezdett, így kialakult egy saját vevőkör is. Lassan nagyobb az igény a mangalicák iránt, mint amit teljesíteni tudunk. Nálunk az állatok szabadon élnek, a disznók dagonyázása is biztosított. De ez a többi állatra is igaz: a két bárányra és lóra, a kacsákra, a tyúkokra. A munkából a lányok is kiveszik a részüket.
A sertéspestis tavaly is felütötte a fejét a vidéken. Ez a ti gazdálkodásotokat mennyiben befolyásolta?
Amikor 2019-ben a Bodrogközben kitört a sertéspestis, amitől mi szerencsésen megmenekültünk, az ideérkező szakemberek nem tudtak mit kezdeni velünk, hiszen öt hektárnyi körülkerített területen az állataink szabadon élnek. Hogy ezt megengedhessük magunknak, természetesen szükségünk volt bérbe vehető földekre. Csakhogy a premontreiek földjeiket egy osztrák cégnek adták el. Azóta az itt lakók is nekik ajánlják azt megvételre, mert az ő áraikkal senki sem tud versenyre kelni. Nehéz volt tehát összeszedni azokat a területeket, amelyeken most gazdálkodunk. Nagy köszönettel tartozunk a Bethlen Gábor Alapnak is, amelynek a támogatása sokat segített a mindennapi munkánkban. Igyekszünk az állatok takarmányát, a háztartásban felhasznált zöldségeket, gyümölcsöket magunk megtermelni. Fontosnak tartjuk, hogy gyerekeink ismerjék a természetet, a gazdálkodás fortélyait, hogy tudják, honnan és hogyan kerülnek az asztalra az ételeink.
Forrás: ma7.sk
Pridaj komentár